Életem részei...

Egy apró részlet a könyvemből csak hogy tudjatok róla...

Anya Elment

Másztam azon a rohadt falon.Edzenem kellett magamat.Izzadtam mindenhol, de nem érdekelt. csak az hogy jó kondícióban legyek. Mindíg úgy éreztem mintha minden nap egy új csata lenne, és nekem készen kell álnom.Mindjárt elérem a tetejét de nam birom magam tartani...Zuhanok..Hatalmas puffanással földet érek..Felpattanok, újra a falhoz rohanok és megint megpróbálom.Újjabb emlékek.Anyám. Képváltás az építőiparos multamban járok a kezemben egy teli vödör amit fel kell adnom az állványra. Gyenge vagyok nem megy.. Nevetés gyűlölet.Gyűlölöm magam mert gyenge vagyok.Elveszik tőlem a vödröt és tovább röhögnek.Teljes megsemmisűlés.

-mi van csak azt a két kiflit eszed?

-CSak erre van pénzem bazdmeg!

Ismét közel járok a tetejéhez...A kezeim már remegnek a kőfalakon.

Újjab kép.Ismét anyám...Anyám a halálos ágyán.Eszméletlenül.Félig kitakarózva.A takaró alól csövek lógnak ki a testéből.

Látom hogy szenved..Az utolsó napjai voltak ám ekkor ezt még nem tudtam.Segíteni akartam azzal hogy betakarom...Láttam hogy vacog..Gyűlöltem a kórház fehér színét, és az itt dolgozó embereket, hogy nem segítenek.A szagot a tehetetlenséget.

Feljebb húztam a takarót.Anyám nem tudott már magáról semmit..Elméjét ellepte a fájdalomcsillapító okozta köd.

Erőtlenül félrelökte a kezem és ennyit tudott csak kipréselni a torkán hogy:

- ne.

Nem kellett neki segítség..Emberfeletti ereje volt..de ezt gyerek fejjel még nem tudtam...Ha nem hát nem.visszább húzodtam.

Az éjjeli szekrényéhez mentem, és a táskámba nyúltam..Előhúztam egy aranyszínű papírdatabot, szétnyitottam és a fehér műanyaglapra helyeztem...Az álltalános iskolai ballagási meghívóm volt az...Azért hagytam ott hogy eljöjjön...Három hét volt hátra körülbelül.

Pár nappal később... Otthon ültem a konyhában, és éppen valami nagyon fontosat ténykedtem amikor a mostohaapám jott a konyhába elfehéredett arcal..Két méter magas figura volt. A testsúja sem volt semmi.Ám most mégis szánalmasnak mint inkább félelmetesnek tűnt..Megállt és mély levegőt vett...

-Ágota meghalt...

Behunytam a szemem..

Meghült bennem a vér...

Ősszeomlott bennem az összes álltalam elképzelt világ.Nem tudtam mit kellene reagálnom.Egy olyan alak az életemben aki az örök biztonságot életerőt és bölcsességet jelentette számomra elment csak egy szó nélkül...Mit tehetnék én most egyáltalán.Üvöltsek,sírjak, vagy tomboljak, vagy csak roskadjak össze?

Mostohaapám odament a hűtőhöz, és egy üveg bort vett ki belőle..A konyhaszekrényből leemelt egy poharat, töltött és felém nyújtotta.

Pontosan ahogy anyám tette ezt amikor apám meghalt.Alig egy éve.Majd átölelt és kiment a konyhából, hogy ne lássam a keserűségét.

Fogtam a poharat a szobámba mentem és magamra zártam az ajtót.Valami szomorú zenét tettem fel és megpróbáltam belemerűlni.Képek tódultak elő.Anyám.Az hogy nem tudtam tőle elköszönni, és az utolsó mondatának értelme: NEM KELL SEGÍTSÉG!!!

Felkapaszkodtam az utolsó fokra és felhúztam a testemet...Leültem és az eget bámultam, majd jóleső fáradtsággal szétterültem a romok között...