Te...

Vihar vagy a szívemben mit egy csókkal kavartál,

Örökre elvesznék ha most magamra hagynál.

Talán te vagy az kit vártam, s ha megtörne az átok,

A kezedbe tenném az egész világot.

Felforr a vérem ha közelemben érezlek,

Kell hogy érezzem az illatod, hogy újra lélegzek.

A szemeidben óceán melynek mélyében elvesznék,

És hogyha lehet még, én még mélyebbre eveznék.

Fagyott szívemet olvaszd fel had lehessek szabad,

Elveszhet minden ha csókod enyém marad.

Kiszáradt lelkemet te újra töltötted,

Legyünk egymásé a mostnak, s az öröknek.

Feladnám az életet és követnélek bárhova,

Ha lehetnék a folyó amin te vagy a gondola.

Te szilánkokból újra összeraktad létem,

És ha te lennél a végállomás, köszönöm, hogy éltem.