Ki?

Lenni vagy nem lenni... Gondoltam többet a világról, de amint itt állok és nézem a dolgokat semmi nem fog változni, de úgy érzem, gondolom, hogy rajtam már semmi sem változtathat és én sem akarok változni. A Főnix Project vitt rá arra, hogy valójában jó úton járok és a hiba nem mindig bennem van. Nem mindig én vagyok a rossz! Gondolkoztam ezen éjszakákat, kerestem a hibát, de rájöttem, hogy nem nekem kell mások érdekeit nézni, hisz én eddig is próbáltam lehetőségeimhez mérten partner és barát lenni, de amikor nekem kellett volna valami sosem onnan kaptam a segítséget mint amire én valójában számítottam! Nem is baj! Megint bejöttek a számításaim, sőt azokról jött be a számításom akik szajkózták, hogy hülye vagyok, meg stb.Ez persze nem bántás csak egy gondolat amit nincs kivel megosztanom, mert nem szeretek senkit sem közel engedni magamhoz pont ebből az okból. Ez egy ilyen paradoxon.Valójában nem is nehéz megszokni a magányt. Valójában csak egy lelki állapot. Olyan mint a fulladás. Félsz tőle amíg a tüdőd meg nem telik vízzel, és aztán elengeded és áttérsz egy másik síkra és ott élsz tovább.. Persze a visszatérés a nehéz, de ha többé nem érzel veszélyt ki a tököm térne vissza.. ebbe??? Egyedül is, de előre, magasan, és emelt fővel. FŐNIX